утащи́ть
to drag away, to carry off, to make away (with)
Verb | perfective | transitive
| Infinitive | утащи́ть |
|---|---|
| Future, я | утащу́ |
| Future, ты | ута́щишь |
| Future, он, она, оно | ута́щит |
| Future, мы | ута́щим |
| Future, вы | ута́щите |
| Future, они | ута́щат |
| Past masculine | утащи́л |
| Past feminine | утащи́ла |
| Past neuter | утащи́ло |
| Past plural | утащи́ли |
| Imperative singular | утащи́ |
| Imperative plural | утащи́те |
Imperfective: ута́скивать
Examples
- он утащи́л её на конце́рт — he dragged her off to a concert