стряса́ться
to befall, to happen (to)
Verb | imperfective | reflexive
| Infinitive | стряса́ться |
|---|---|
| Present, я | стряса́юсь |
| Present, ты | стряса́ешься |
| Present, он, она, оно | стряса́ется |
| Present, мы | стряса́емся |
| Present, вы | стряса́етесь |
| Present, они | стряса́ются |
| Future, я | бу́ду стряса́ться |
| Future, ты | бу́дешь стряса́ться |
| Future, он, она, оно | бу́дет стряса́ться |
| Future, мы | бу́дем стряса́ться |
| Future, вы | бу́дете стряса́ться |
| Future, они | бу́дут стряса́ться |
| Past masculine | стряса́лся |
| Past feminine | стряса́лась |
| Past neuter | стряса́лось |
| Past plural | стряса́лись |
| Imperative singular | стряса́йся |
| Imperative plural | стряса́йтесь |
Perfective: стрясти́сь
Examples
- что стряса́ется? — what is happening?