рыча́ть
to grumble, to growl, to snarl (to make a low growling or rumbling animal noise)
Verb | imperfective | intransitive
| Infinitive | рыча́ть |
|---|---|
| Present, я | рычу́ |
| Present, ты | рычи́шь |
| Present, он, она, оно | рычи́т |
| Present, мы | рычи́м |
| Present, вы | рычи́те |
| Present, они | рыча́т |
| Future, я | бу́ду рыча́ть |
| Future, ты | бу́дешь рыча́ть |
| Future, он, она, оно | бу́дет рыча́ть |
| Future, мы | бу́дем рыча́ть |
| Future, вы | бу́дете рыча́ть |
| Future, они | бу́дут рыча́ть |
| Past masculine | рыча́л |
| Past feminine | рыча́ла |
| Past neuter | рыча́ло |
| Past plural | рыча́ли |
| Imperative singular | рычи́ |
| Imperative plural | рычи́те |
Perfective: прорыча́ть