расположи́ть
to place, to dispose, to arrange, to set
Verb | perfective | transitive
| Infinitive | расположи́ть |
|---|---|
| Future, я | расположу́ |
| Future, ты | располо́жишь |
| Future, он, она, оно | располо́жит |
| Future, мы | располо́жим |
| Future, вы | располо́жите |
| Future, они | располо́жат |
| Past masculine | расположи́л |
| Past feminine | расположи́ла |
| Past neuter | расположи́ло |
| Past plural | расположи́ли |
| Imperative singular | расположи́ |
| Imperative plural | расположи́те |
Imperfective: располага́ть
Examples
- расположи́ть к себе́ — to win favour/favor