разоблача́ть
to disrobe, to divest, to unclothe, to undress
Verb | imperfective | transitive
| Infinitive | разоблача́ть |
|---|---|
| Present, я | разоблача́ю |
| Present, ты | разоблача́ешь |
| Present, он, она, оно | разоблача́ет |
| Present, мы | разоблача́ем |
| Present, вы | разоблача́ете |
| Present, они | разоблача́ют |
| Future, я | бу́ду разоблача́ть |
| Future, ты | бу́дешь разоблача́ть |
| Future, он, она, оно | бу́дет разоблача́ть |
| Future, мы | бу́дем разоблача́ть |
| Future, вы | бу́дете разоблача́ть |
| Future, они | бу́дут разоблача́ть |
| Past masculine | разоблача́л |
| Past feminine | разоблача́ла |
| Past neuter | разоблача́ло |
| Past plural | разоблача́ли |
| Imperative singular | разоблача́й |
| Imperative plural | разоблача́йте |
Perfective: разоблачи́ть