опережа́ть
to pass ahead, to take a lead, to outstrip, to leave behind
Verb | imperfective | transitive
| Infinitive | опережа́ть |
|---|---|
| Present, я | опережа́ю |
| Present, ты | опережа́ешь |
| Present, он, она, оно | опережа́ет |
| Present, мы | опережа́ем |
| Present, вы | опережа́ете |
| Present, они | опережа́ют |
| Future, я | бу́ду опережа́ть |
| Future, ты | бу́дешь опережа́ть |
| Future, он, она, оно | бу́дет опережа́ть |
| Future, мы | бу́дем опережа́ть |
| Future, вы | бу́дете опережа́ть |
| Future, они | бу́дут опережа́ть |
| Past masculine | опережа́л |
| Past feminine | опережа́ла |
| Past neuter | опережа́ло |
| Past plural | опережа́ли |
| Imperative singular | опережа́й |
| Imperative plural | опережа́йте |
Perfective: опереди́ть