мета́ть
to throw, to cast, to toss
Verb | imperfective | transitive
| Infinitive | мета́ть |
|---|---|
| Present, я | мечу́ |
| Present, ты | ме́чешь |
| Present, он, она, оно | ме́чет |
| Present, мы | ме́чем |
| Present, вы | ме́чете |
| Present, они | ме́чут |
| Future, я | бу́ду мета́ть |
| Future, ты | бу́дешь мета́ть |
| Future, он, она, оно | бу́дет мета́ть |
| Future, мы | бу́дем мета́ть |
| Future, вы | бу́дете мета́ть |
| Future, они | бу́дут мета́ть |
| Past masculine | мета́л |
| Past feminine | мета́ла |
| Past neuter | мета́ло |
| Past plural | мета́ли |
| Imperative singular | мечи́ |
| Imperative plural | мечи́те |
Perfective: метну́ть
Examples
- Во́ины ме́чут тяжёлые ко́пья. — The warriors are throwing heavy spears.