излага́ть
to expound, to explain, to state, to set forth, to relate, to retell
Verb | imperfective | transitive
| Infinitive | излага́ть |
|---|---|
| Present, я | излага́ю |
| Present, ты | излага́ешь |
| Present, он, она, оно | излага́ет |
| Present, мы | излага́ем |
| Present, вы | излага́ете |
| Present, они | излага́ют |
| Future, я | бу́ду излага́ть |
| Future, ты | бу́дешь излага́ть |
| Future, он, она, оно | бу́дет излага́ть |
| Future, мы | бу́дем излага́ть |
| Future, вы | бу́дете излага́ть |
| Future, они | бу́дут излага́ть |
| Past masculine | излага́л |
| Past feminine | излага́ла |
| Past neuter | излага́ло |
| Past plural | излага́ли |
| Imperative singular | излага́й |
| Imperative plural | излага́йте |
Perfective: изложи́ть