груби́ть
to insult, to speak rudely to; to talk back to
Verb | imperfective | transitive
| Infinitive | груби́ть |
|---|---|
| Present, я | грублю́ |
| Present, ты | груби́шь |
| Present, он, она, оно | груби́т |
| Present, мы | груби́м |
| Present, вы | груби́те |
| Present, они | грубя́т |
| Future, я | бу́ду груби́ть |
| Future, ты | бу́дешь груби́ть |
| Future, он, она, оно | бу́дет груби́ть |
| Future, мы | бу́дем груби́ть |
| Future, вы | бу́дете груби́ть |
| Future, они | бу́дут груби́ть |
| Past masculine | груби́л |
| Past feminine | груби́ла |
| Past neuter | груби́ло |
| Past plural | груби́ли |
| Imperative singular | груби́ |
| Imperative plural | груби́те |
Perfective: нагруби́ть