вы́курить
to smoke (a cigarette etc)
Verb | perfective | transitive
| Infinitive | вы́курить |
|---|---|
| Future, я | вы́курю |
| Future, ты | вы́куришь |
| Future, он, она, оно | вы́курит |
| Future, мы | вы́курим |
| Future, вы | вы́курите |
| Future, они | вы́курят |
| Past masculine | вы́курил |
| Past feminine | вы́курила |
| Past neuter | вы́курило |
| Past plural | вы́курили |
| Imperative singular | вы́кури |
| Imperative plural | вы́курите |
Imperfective: выку́ривать
Examples
- вы́курить лиси́цу из норы — to smoke a fox out of its hole