внуша́ть
to arouse (fear, etc.), to instill/inspire (respect, etc.)
Verb | imperfective | transitive
| Infinitive | внуша́ть |
|---|---|
| Present, я | внуша́ю |
| Present, ты | внуша́ешь |
| Present, он, она, оно | внуша́ет |
| Present, мы | внуша́ем |
| Present, вы | внуша́ете |
| Present, они | внуша́ют |
| Future, я | бу́ду внуша́ть |
| Future, ты | бу́дешь внуша́ть |
| Future, он, она, оно | бу́дет внуша́ть |
| Future, мы | бу́дем внуша́ть |
| Future, вы | бу́дете внуша́ть |
| Future, они | бу́дут внуша́ть |
| Past masculine | внуша́л |
| Past feminine | внуша́ла |
| Past neuter | внуша́ло |
| Past plural | внуша́ли |
| Imperative singular | внуша́й |
| Imperative plural | внуша́йте |
Perfective: внуши́ть
Examples
- внуша́ть мысль кому́-либо — to suggest an idea to someone