бро́ситься
to fling (oneself), to throw oneself on, to dash, to rush
Verb | perfective | reflexive
| Infinitive | бро́ситься |
|---|---|
| Future, я | бро́шусь |
| Future, ты | бро́сишься |
| Future, он, она, оно | бро́сится |
| Future, мы | бро́симся |
| Future, вы | бро́ситесь |
| Future, они | бро́сятся |
| Past masculine | бро́сился |
| Past feminine | бро́силась |
| Past neuter | бро́силось |
| Past plural | бро́сились |
| Imperative singular | бро́сься |
| Imperative plural | бро́сьтесь |
Imperfective: броса́ться
Examples
- бро́ситься в глаза́ — to catch/strike the eye / to be conspicuous