броса́ться
to fling (oneself), to dash, to rush
Verb | imperfective | reflexive
| Infinitive | броса́ться |
|---|---|
| Present, я | броса́юсь |
| Present, ты | броса́ешься |
| Present, он, она, оно | броса́ется |
| Present, мы | броса́емся |
| Present, вы | броса́етесь |
| Present, они | броса́ются |
| Future, я | бу́ду броса́ться |
| Future, ты | бу́дешь броса́ться |
| Future, он, она, оно | бу́дет броса́ться |
| Future, мы | бу́дем броса́ться |
| Future, вы | бу́дете броса́ться |
| Future, они | бу́дут броса́ться |
| Past masculine | броса́лся |
| Past feminine | броса́лась |
| Past neuter | броса́лось |
| Past plural | броса́лись |
| Imperative singular | броса́йся |
| Imperative plural | броса́йтесь |
Perfective: бро́ситься
Examples
- броса́ться в глаза́ — to catch/strike the eye / to be conspicuous