утопа́ть
to drown (in); to wallow in, to roll in
Verb | imperfective | intransitive
| Infinitive | утопа́ть |
|---|---|
| Present, я | утопа́ю |
| Present, ты | утопа́ешь |
| Present, он, она, оно | утопа́ет |
| Present, мы | утопа́ем |
| Present, вы | утопа́ете |
| Present, они | утопа́ют |
| Future, я | бу́ду утопа́ть |
| Future, ты | бу́дешь утопа́ть |
| Future, он, она, оно | бу́дет утопа́ть |
| Future, мы | бу́дем утопа́ть |
| Future, вы | бу́дете утопа́ть |
| Future, они | бу́дут утопа́ть |
| Past masculine | утопа́л |
| Past feminine | утопа́ла |
| Past neuter | утопа́ло |
| Past plural | утопа́ли |
| Imperative singular | утопа́й |
| Imperative plural | утопа́йте |
Perfective: утону́ть