умоля́ть
to entreat, to beg, to implore
Verb | imperfective | transitive
| Infinitive | умоля́ть |
|---|---|
| Present, я | умоля́ю |
| Present, ты | умоля́ешь |
| Present, он, она, оно | умоля́ет |
| Present, мы | умоля́ем |
| Present, вы | умоля́ете |
| Present, они | умоля́ют |
| Future, я | бу́ду умоля́ть |
| Future, ты | бу́дешь умоля́ть |
| Future, он, она, оно | бу́дет умоля́ть |
| Future, мы | бу́дем умоля́ть |
| Future, вы | бу́дете умоля́ть |
| Future, они | бу́дут умоля́ть |
| Past masculine | умоля́л |
| Past feminine | умоля́ла |
| Past neuter | умоля́ло |
| Past plural | умоля́ли |
| Imperative singular | умоля́й |
| Imperative plural | умоля́йте |
Perfective: умоли́ть