распада́ться
to disintegrate, to fall apart, to fall to pieces, to come apart, to come asunder
Verb | imperfective | reflexive
| Infinitive | распада́ться |
|---|---|
| Present, я | распада́юсь |
| Present, ты | распада́ешься |
| Present, он, она, оно | распада́ется |
| Present, мы | распада́емся |
| Present, вы | распада́етесь |
| Present, они | распада́ются |
| Future, я | бу́ду распада́ться |
| Future, ты | бу́дешь распада́ться |
| Future, он, она, оно | бу́дет распада́ться |
| Future, мы | бу́дем распада́ться |
| Future, вы | бу́дете распада́ться |
| Future, они | бу́дут распада́ться |
| Past masculine | распада́лся |
| Past feminine | распада́лась |
| Past neuter | распада́лось |
| Past plural | распада́лись |
| Imperative singular | распада́йся |
| Imperative plural | распада́йтесь |
Perfective: распа́сться