покури́ть
to smoke, to have a smoke (tobacco)
Verb | perfective | transitive
| Infinitive | покури́ть |
|---|---|
| Future, я | покурю́ |
| Future, ты | поку́ришь |
| Future, он, она, оно | поку́рит |
| Future, мы | поку́рим |
| Future, вы | поку́рите |
| Future, они | поку́рят |
| Past masculine | покури́л |
| Past feminine | покури́ла |
| Past neuter | покури́ло |
| Past plural | покури́ли |
| Imperative singular | покури́ |
| Imperative plural | покури́те |
Imperfective: кури́ть