навеща́ть
to visit, to call on, to come and see
Verb | imperfective | transitive
| Infinitive | навеща́ть |
|---|---|
| Present, я | навеща́ю |
| Present, ты | навеща́ешь |
| Present, он, она, оно | навеща́ет |
| Present, мы | навеща́ем |
| Present, вы | навеща́ете |
| Present, они | навеща́ют |
| Future, я | бу́ду навеща́ть |
| Future, ты | бу́дешь навеща́ть |
| Future, он, она, оно | бу́дет навеща́ть |
| Future, мы | бу́дем навеща́ть |
| Future, вы | бу́дете навеща́ть |
| Future, они | бу́дут навеща́ть |
| Past masculine | навеща́л |
| Past feminine | навеща́ла |
| Past neuter | навеща́ло |
| Past plural | навеща́ли |
| Imperative singular | навеща́й |
| Imperative plural | навеща́йте |
Perfective: навести́ть