мочи́ть
to wet, to moisten, to douse, to humidify
Verb | imperfective | transitive
| Infinitive | мочи́ть |
|---|---|
| Present, я | мочу́ |
| Present, ты | мо́чишь |
| Present, он, она, оно | мо́чит |
| Present, мы | мо́чим |
| Present, вы | мо́чите |
| Present, они | мо́чат |
| Future, я | бу́ду мочи́ть |
| Future, ты | бу́дешь мочи́ть |
| Future, он, она, оно | бу́дет мочи́ть |
| Future, мы | бу́дем мочи́ть |
| Future, вы | бу́дете мочи́ть |
| Future, они | бу́дут мочи́ть |
| Past masculine | мочи́л |
| Past feminine | мочи́ла |
| Past neuter | мочи́ло |
| Past plural | мочи́ли |
| Imperative singular | мочи́ |
| Imperative plural | мочи́те |
Perfective: намочи́ть, замочи́ть, промочи́ть, мочкану́ть (semelfactive)