замышля́ть
to think up, to imagine, to conceive, to plan
Verb | imperfective | transitive
| Infinitive | замышля́ть |
|---|---|
| Present, я | замышля́ю |
| Present, ты | замышля́ешь |
| Present, он, она, оно | замышля́ет |
| Present, мы | замышля́ем |
| Present, вы | замышля́ете |
| Present, они | замышля́ют |
| Future, я | бу́ду замышля́ть |
| Future, ты | бу́дешь замышля́ть |
| Future, он, она, оно | бу́дет замышля́ть |
| Future, мы | бу́дем замышля́ть |
| Future, вы | бу́дете замышля́ть |
| Future, они | бу́дут замышля́ть |
| Past masculine | замышля́л |
| Past feminine | замышля́ла |
| Past neuter | замышля́ло |
| Past plural | замышля́ли |
| Imperative singular | замышля́й |
| Imperative plural | замышля́йте |
Perfective: замы́слить