дура́чить
to fool (someone)
Verb | imperfective | transitive
| Infinitive | дура́чить |
|---|---|
| Present, я | дура́чу |
| Present, ты | дура́чишь |
| Present, он, она, оно | дура́чит |
| Present, мы | дура́чим |
| Present, вы | дура́чите |
| Present, они | дура́чат |
| Future, я | бу́ду дура́чить |
| Future, ты | бу́дешь дура́чить |
| Future, он, она, оно | бу́дет дура́чить |
| Future, мы | бу́дем дура́чить |
| Future, вы | бу́дете дура́чить |
| Future, они | бу́дут дура́чить |
| Past masculine | дура́чил |
| Past feminine | дура́чила |
| Past neuter | дура́чило |
| Past plural | дура́чили |
| Imperative singular | дура́чь |
| Imperative plural | дура́чьте |
Perfective: одура́чить