взлета́ть
to fly up, to soar, to take off, to take wing
Verb | imperfective | intransitive
| Infinitive | взлета́ть |
|---|---|
| Present, я | взлета́ю |
| Present, ты | взлета́ешь |
| Present, он, она, оно | взлета́ет |
| Present, мы | взлета́ем |
| Present, вы | взлета́ете |
| Present, они | взлета́ют |
| Future, я | бу́ду взлета́ть |
| Future, ты | бу́дешь взлета́ть |
| Future, он, она, оно | бу́дет взлета́ть |
| Future, мы | бу́дем взлета́ть |
| Future, вы | бу́дете взлета́ть |
| Future, они | бу́дут взлета́ть |
| Past masculine | взлета́л |
| Past feminine | взлета́ла |
| Past neuter | взлета́ло |
| Past plural | взлета́ли |
| Imperative singular | взлета́й |
| Imperative plural | взлета́йте |
Perfective: взлете́ть