вздыха́ть
to sigh, to take breath
Verb | imperfective | intransitive
| Infinitive | вздыха́ть |
|---|---|
| Present, я | вздыха́ю |
| Present, ты | вздыха́ешь |
| Present, он, она, оно | вздыха́ет |
| Present, мы | вздыха́ем |
| Present, вы | вздыха́ете |
| Present, они | вздыха́ют |
| Future, я | бу́ду вздыха́ть |
| Future, ты | бу́дешь вздыха́ть |
| Future, он, она, оно | бу́дет вздыха́ть |
| Future, мы | бу́дем вздыха́ть |
| Future, вы | бу́дете вздыха́ть |
| Future, они | бу́дут вздыха́ть |
| Past masculine | вздыха́л |
| Past feminine | вздыха́ла |
| Past neuter | вздыха́ло |
| Past plural | вздыха́ли |
| Imperative singular | вздыха́й |
| Imperative plural | вздыха́йте |
Perfective: вздохну́ть