броса́ть
to throw, to drop
Verb | imperfective | transitive
| Infinitive | броса́ть |
|---|---|
| Present, я | броса́ю |
| Present, ты | броса́ешь |
| Present, он, она, оно | броса́ет |
| Present, мы | броса́ем |
| Present, вы | броса́ете |
| Present, они | броса́ют |
| Future, я | бу́ду броса́ть |
| Future, ты | бу́дешь броса́ть |
| Future, он, она, оно | бу́дет броса́ть |
| Future, мы | бу́дем броса́ть |
| Future, вы | бу́дете броса́ть |
| Future, они | бу́дут броса́ть |
| Past masculine | броса́л |
| Past feminine | броса́ла |
| Past neuter | броса́ло |
| Past plural | броса́ли |
| Imperative singular | броса́й |
| Imperative plural | броса́йте |
Perfective: бро́сить
Examples
- Я на́чал броса́ть мяч. — I started to throw the ball.